Kézis-blog
Posted By V. L. on 2012. május 13. vasárnap
Siófokinak lenni általában jó – néha meg nagyon jó.
Ez volt most, ez a nagyon jó, szombat este, a Beszédes tornacsarnokában: kézis csajaink behúzták a bronzot. Előtte egy héttel, péntek este, egy elég méretes kis zakó után nem sokat adtunk volna ezért, de jött egy keddi érdi bravúr, aztán meg ez a csodálatos szombat este!
Nem akar, mert nem is tud ez a kis blog bejegyzés szakmai értékelés lenni – csupán annyi, mit látott, mit érzett egy szurkoló azon a szép bronz-estén. Na mit látott? Mit érzett?
Nagyjából végig biztonságban voltunk, a több gólosra kivívott előnyt sikerült tartani, jöhetett a fieszta.
Siófoki ’84-ben érezhetett ilyent, mikor focistái Magyar Kupát nyertek. A meccs után a parketten a felszabadult, kirobbanó öröm, a forma egy-szerű pezsgőspricc, szinte mindenki mindenkit, van aki elcsúszik a pezsgősíkos parkettán, kétszer is… Aztán kört alkotnak, a csapat, a vezetők, az edzők, az orvos,a gyúró, a fanok, karok a vállakon – ez akár szimbolikus is lehet, mindenki, aki kellett ehhez a sikerhez, ott volt ebben a körben. Közben meg az egész csarnokban zúg a vastaps. Köszönjük lányok, mi mindnyájan, köszönjük.
Volt a bulinak csendesebb része is. Az érdiek is körbeálltak, ott is karok a vállakon, biztosan megköszönték egymásnak az egész évet, egyáltalán az egész érdiséget, gondolom, aztán odaballagtak az ő fanjaikhoz, pacsik, pacsik – aztán egy csendben, nemesen veszteni tudó vesztes csapat kiballag a csarnokból. Lélekben kicsit hajtsunk fejet.
Volt olyan is: a játékos kilép a pezsgős-frenetikus körből, ruganyos léptekkel felszökken a nézőtér valamelyik szektorának negyedik-ötödik sorába, ott két nagyon is láthatóan boldog szurkolónak, egy nőnek meg egy férfinak ölelő karjaiba szalad… Ez egy kisebb kör, de itt is karok a vállakon – boldogok a szülők, akikhez ezen a bronzérmes estén bronzérmes lány szökken fel valamelyik szektor negyedik-ötödik sorába.
Volt olyan is: a másodedző is kilép a pezsgős-frenetikus körből, ruganyos léptekkel felszökken a nézőtér V.I.P. szektorának negyedik-ötödik sorába, egy ölelő karba, önfeledt csókok váltják egymást… Barátaim, néha ne restelljünk szentimentálisak lenni: a másodedző ezen az estén élete legnagyobb szakmai sikerét érte el, és ott, a V.I.P. negyedik vagy ötödik sorában, abban a boldog ölelésben egy élet mondott köszönetet egy életnek…
E blogger e sorainak írásakor vált bizonyossá, a Fradi-lányok Európai Kupagyőztesek, a győri lányok meg BL-ezüstösök. (Istenem, micsoda finálé, micsoda elbukott dráma!) De azért mégis csak a magyar női kézilabda európai nagyhatalom. S ennek a nagyhatalomnak a harmadik legjobb csapata a mienk, a Siófok!
Ezért mondom, siófokinak lenni általában jó – néha meg nagyon jó.